fbpx

Kövi Boglárka szobalány ausztriai munkahelyi leírása

Kövi Boglárka (szobalány) egy napja az ausztriai munkahelyén…

Ausztriai munkavállalásom első napjai.

Január 07-én érkeztem meg első ausztriai munkahelyemre, egy karintiai, ötcsillagos szállodába. Az első perctől kezdve nagyon barátságosan fogadtak. A férjem és barátja vitt ki Ausztriába, így nem csak engem, hanem mind hármónkat azonnal leültettek az asztalhoz enni, mondván, hogy a hosszú úton biztosan kifáradtunk, megéheztünk.Ez számunkra meglepő gesztus volt… gondolom mások számára is?

Az én választásom első sorban azért esett erre a szállodára, mert itt egy héten csak 5 napot, egy nap pedig 8 órát kellett dolgozni. E mellett csak egy, 5 munkanapos szállodát találtam, a többinél mind 6 napot kellett dolgozni, egy héten. Ezért is kiváló a CV Prof szolgáltatása, a rengeteg E-mail közt nagyobb eredménnyel választhattam ki az én elképzelésemhez legközelebb álló szállodát.

Szerencsémre két magyar lány is volt a szobalányok között, akik segítettek a szálloda életében eligazodni. Az első munkanapomon szintén melléjük osztott be a szobalányok vezetője.
A munkaidő beosztása heti szinten változott. A szabadnapot általában egymást követő két napban kapták meg, vagy ha valaki kérte, akkor több hétig folyamatosan dolgozott és végül egyben kapta meg 4-6 napját, amin haza is utazhatott.

Reggelente ½ 9 – kor a szobalányok vezetője eligazítást tartott. Mindenki megkapta a napi tervét. A papíron szerepelnek az illetőre ráosztott szobaszámok, vendégek neve, száma és ami a legfontosabb, hogy mettől- meddig foglalta le a szobát. A szobaszámok mellett jelzések mutatják, hogy ki a beutazó, elutazó. E terv alapján osztják be a lányok, melyik szoba az elsőbbrendű, melyiket lehet későbbre tenni.
Mindenkinél van egy mobil, amivel elérik egymást, valamint a vezető is nyomon követheti a beosztottjait. A vezető szigorú, de kell tudnunk, hogy mindenkiért ő tartja a hátát, ezért maximális munkát vár tőlünk.

Gyakran előfordul, hogy a vendégek számunkra apró problémáknak tűnő dolgokért bepanaszolják szobalányukat. Pl. a héten valaki eggyel kevesebb törölközőt kapott, egy másik picit porosnak találta az egyik polcot, a harmadik két vízcseppet talált tükrön… és már meg is volt a panasz a vendégtől a szobalány munkájára!

A munka nagyon kemény. Én otthon úgy gondoltam, porszívózni mindenki tud… Nos nem csak erről van szó. Az idő itt nagy úr. Mivel nagyon sok a vendég, a lányok viszont kevesen vannak, minden percüket okosan kell beosztani. Egy szobát fürdővel, wc-vel, kb. 15 perc alatt kell kitakarítaniuk. Az elutazásos szobára pedig, mindent aprólékosan kitakarítva, kb. 30 perc jut. Aki végzett a munkájával, az hívja a vezetőt, kihez mehet segíteni.

Későbbi napokon már osztrák szobalányokkal is dolgoztam, akik szintén sokat segítettek. Mindenki elmondta és én is látom, hogy a többiek szokásaira, módszerére oda kell figyelni, majd abból összegyúrva, kialakítani a saját rendszerünket, amivel a leggyorsabban tudjuk a munkánkat elvégezni.

A nyelvismeret szintén nagyon fontos. Gyorsan dolgoznak, nincs idejük magyarázkodni. A telefonban egymást vagy esetlegesen a recepciós utasításait is meg kell értenünk. Arról nem is beszélve, milyen kínos, ha egy vendég problémával fordul hozzánk, mi meg csak nézünk rá.
Ezek mellett a munkánk folyamán, legalább húsz helyiségnek, a tisztítószereknek és az eszközöknek a nevét tudnunk kell. A szállodai és raktár részen is rengeteg kiírás van, ami segít eligazodni. De ha nem beszéljük a nyelvet, mindez labirintusnak tűnhet.

A nap folyamán négyszer volt étkezési lehetőség, ebből munkaidő alatt kétszer fél óra jut. Reggeli, ebéd, szendvicses uzsonna, majd egy picit később meleg vacsora. Csupa finom és válogatott ínyencségeket ettünk. Első nap pl. lazac volt az ebéd egyik fogása. Vagy vacsorakor szarvaspörköltet ettünk, mindig volt hozzá friss saláta, négyféle süti…és ami igazán jól eső, hogy a szálloda összes dolgozója, igazgatókat beleértve együtt, egy helyen étkezik. De ha kedve tartja ehet a konyha sarkában lévő nagy asztalnál, vagy az alkalmazottak közös helyiségében. Akinek nincs ideje enni, az pár perc alatt csomagolhat magának szendvicset, amit majd később megeszik.

A másik nagyszerű dolog, hogy szabadidőnkben, a szálloda wellnessrészlegét és programjait is igénybe vehettük. Szauna, szolárium, masszázsos zuhany, fürdőmedencék, jóga, két órás kirándulás a hegyekben…

Mindez szép és jó volt, míg lassacskán kiderült, hogy tulajdonképpen hárman vagyunk egy helyre. A szabad állást végül a negyedikként érkező bosnyák lány kapta, aki több éve szállodákban dolgozott. Engem pedig végül kedvesen visszautasítottak s megkaptam és kifizették addigi munkámat. Mivel hazautazásomat nem tudtam azonnal megoldani, lehetőséget kaptam, hogy a szükséges napokon továbbra is a szállodában lakhattam, étkezhettem díjmentesen. Ez is nagyfokú gesztus volt a részükről!

Miután elveszítettem az állást kisebb szomorkodás után lázas munkába fogtam, hogy újabb munka után nézzek. Újra megnyitottam CVProf-os mailboxomat – amivel az utóbbi napokban csöppet sem törődtem – és örömmel láttam, hogy napi szinten újabb és újabb ajánlatot küldtek a szállodák. Újra el kezdtem keresgélni és viszonylag rövid idő alatt sikerült is megbeszélnem munkakezdésem időpontját egy újabb szállodával.

Korábbi munkakeresés folyamán Temesvári Sándor többször felkészített, nem biztos, hogy elsőre sikerül. Bíztam benne, hogy nem így lesz, de utólag már csöppet sem bánom. Ez a nagy szálloda, kemény tempójával mély víz volt, de ugyanakkor sok tapasztalatot és rálátást is nyertem, amik az új szállodában hasznomra lesznek. Sokkal magabiztosabban indulok neki a jövőnek.

Nagyon jól esett, hogy Sándor a későbbiekben sem zárta le munkakapcsolatunkat. Már a szállodába érkezésem első napján érdeklődött, minden rendben van-e. A későbbiekben is beszéltünk még Skypon, újabb tanácsokkal látott el. Biztonságot ad, hogy családomon, barátaimon kívül a CV Prof is ott áll mögöttem a bajban. Az első munkahelyem elvesztése után, pedig újra bármiben számíthattam segítségükre.

Most vasárnap (2011.01.29.) utazom az újabb ausztriai munkahelyemre. Nagy bizakodás van bennem és az az előző kudarc nemhogy gyengített, hanem inkább erősítést adott célom elérésében.

Köszönet Sándornak és a CV Profnak a lelkiismeretes munkáért. Mindenkinek szívből ajánlom CV Prof céget, hogy ausztriai munkakeresésüknél szolgáltatásaikat igénybe vegyék!
Valamint kívánom, hogy a jövőben Ön is kedves olvasó mielőbb megtalálja, elképzeléseinek megfelelő munkahelyét!

Üdvözlettel: Kövi Boglárka

Írjon a CV Prof-nak ha kérdése van!

[contact-form]

Top