fbpx

Ausztriai szobalány tapasztalat Sz. Erika beszámolója

Kedves CV Prof és kedves álláskeresők!

Megígértem, hogy részletesebb beszámolót adok az első osztrák munkahelyemről és az itt szerzett tapasztalataimról. Szíves elnézéseteket kérem, de anonimitásom én kértem a CV Prof-tól.

2013. 06. 30-án érkeztem, azóta 17 nap telt el.

Tehát a kezdetek: vasárnap este 5 körül értem ide, azonnal ideadták a szobám kulcsát, megmutatták és elmondták, hogy reggel 9-kor találkozunk.

Mint később kiderült, az egyik vendégszobát kaptam meg, annak teljes felszereltségével, azaz szép berendezéssel, saját fürdővel és mellékhelyiséggel, síkképernyős televízióval. Internet-hozzáférést másnap kaptam, ugyanúgy mint a vendégek, határidős kártyával, ezt hetente megkapom.

Ez egy 13 szobás kis családi panzió, egy idős hölgy a két fiával a tulajdonosok. Van étterem, söröző… kettő is, az egyikhez nagy kerthelyiséghez is tartozik… és egy kisebb és egy nagy elegáns különterem rendezvényekre, borospince…összességében nem olyan kicsi az egész.

Elsősorban a helyi lakosokra épít, de mindig vannak megszálló vendégek is, akik általában a környéken túráznak, családok, baráti társaságok… sok a bringás és a futó. A Duna közel van, a település nagyon pici, de aranyos.

A Gasthof egész évben nyitva van, tehát éves állásban gondolkodom.

A kijövetelem előtt telefonon beszéltünk, a részleteket levélben kommunikáltuk le, a munkaszerződést a levelezésünk során nem küldték el előre, mondván, hogy az első munkanapon megírjuk.

Az előzetes megbeszélés szerint, 1100 euro nettó a havi fizetés, heti 40 óra munka két szabadnappal, lakhatás biztosított és ellátás azokon a napokon, amikor dolgozom.

Bár sok ajánlatot kaptam, több szempontot mérlegelve azért ezt választottam, mert egyrészt velük beszéltem telefonon, tehát tisztában voltak a nyelvtudásom mértékével… emiatt nagyon izgultam, mert tanultam ugyan németül, de tökéletesnek nem nevezném… tehát nagyon fontos, hogy minimum alapszinten kommunikálni tudjunk!… másrészt kis családi panziót első „bevetésre” alkalmasabbnak gondoltam, harmadrészt az éves állás lehetősége, negyedrészt pedig a távolság.

Az első napom jól telt, a tulajdonosokkal még nem találkoztam, csak a cég ügyintézőjével (könyvelőjével), akivel eddig is tartottam a kapcsolatot, a ház konyhafőnökével és egy konyhai kisegítő/szobalánnyal. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt… a kolléganőm pedig mindent megmutatott, mit hol találok és mit kell majd csinálni. Az első szobát először együtt csináltuk, utána már egyedül csináltam. Ezt leellenőrizték, utána azonban soha nem jöttek utánam megnézni mit és hogyan csinálok. Még aznap bankszámlát is nyitottam, ahová majd utalják a fizetésem.

A munkaszerződés aláírása a második munkanapon történt, amikor is meglepetésemre egy egy hónapos határozott idejű munkaszerződést tettek elém. Mélyen megdöbbentett a dolog, kissé pánikba is estem, mindenre gondoltam, de erre nem. Általában két hét a próbaidő mindenhol, egy határozatlan munkaidejű szerződésnél is. Rögtön rá is kérdeztem a dologra, a cég könyvelője ezt úgy magyarázta, hogy ez a „próbaidő”… és ha egy hónapon belül esetleg el akarok menni, vagy ők akarnak elküldeni, akkor egyszerű az egész… és valami büntetésről magyarázott valamit, amit nekik kellene fizetni, ezt nem teljesen értettem. Mondtam, hogy a két hét próbaidő is benne van a szerződésben, tehát ez az egy hónap nem „próbaidő”, ez munkaviszony. A lényeg az volt, hogy így könnyen és kötelezettségek nélkül meg tudunk válni egymástól, azaz ők tőlem, ha valami nincs rendben. A szerződés további részében az volt, hogy amennyiben mindkét fél egyetért vele, úgy a szerződés egy hónap után határozatlan idejű munkaviszonnyá válik… na ez volt a kissé megnyugtató része a dolognak, de természetesen csak az a biztos, ami már megtörtént.

Munka: kezdetben 7-kor kezdtem, a sörözők, a közösségi helyiségek takarításával, utána jöttek az aktuális szobák. Volt olyan nap, hogy csak 8-ra kellett lemennem, sőt volt 9 órai kezdés is, ez sokszor csak este dőlt el, nincs szigorú terv, mint egy nagyobb szállodában. Arra is volt példa, hogy a tulajdonos hölgy a szabadnapomon reggel kért meg, hogy aznap mégiscsak dolgozzak, mert sok a vendég. Mivel dolgozni jöttem, amit a helyzet kíván, ahhoz alkalmazkodom.

Kicsit részletesebben leírva, a szobákban a teljes ágyneműcsere után a párnákat csúcsosra kell állítani, azaz a nagypárnát középen kézzel „bevágod”, ott lesz egy mélyedés, a két sarka pedig hegyesen áll felfelé, elé állítva a kispárnát… a paplant három rétegbe kell hajtani, mind a kettőt, majd egymás mellé tenni őket, rézsút kicsit keresztbe fektetve az ágyon… a végére egy összehajtogatott plédet kell tekerni. Arra rátenni a két kicsi és két nagy három rétegbe hajtott törölközőket, középen legyen a két nagyobb… majd ezekre állítani a cég prospektusát és névjegyét, majd két kis szappant.

Arra figyelni kell, hogy lehetőség szerint a két nagypárna a bejárati ajtó felé nézzen és a távolabbitól indul keresztbe az ágyon a paplan-kreálmány. A törölközőknek a szebbik vége nézzen a belépő felé, azaz ahol nem a szélei látszanak. Ha egyágyas a szoba, akkor az egy paplant az ágy széleivel párhuzamosan kell fektetni, de lehet egy picit rézsút is, ahogy tetszik.

Ha a vendég még marad a szobában, akkor nem kell ágyneműt cserélni, csak indokolt esetben, de az ágyat akkor is meg kell csinálni, azaz a leírt módon beágyazni…. és takarítani.

Ezek után minden vízszintes felületet le kell törölni vizes, vegyszeres ruhával, a szekrények belsejében is… majd minden tükröt letörölni, a mosdókagylót, wc-t, tusolót fertőtleníteni, itt a csempét is le kell mindig törölni… cseppmentesre törölni a csapokat, a tusolóban is… a tusolókabin üveg ajtaját szintén minden alkalommal cseppmentesre törölni… az egyéb függőleges felületeket, mint pl,. szekrény oldala, csempe a falon… ha nem koszos, akkor elég hetente egyszer letörölni. Szemeteseket kiüríteni, letörölni, tiszta zacskót beletenni, majd felmosni és felporszívózni. Illatosító, wc papír mindig legyen a szobákban.

Második nap találkoztam a tulajdonosokkal is, ők is kedvesek voltak, az idős tulajdonos hölgy egyébként minden nap dolgozik és nem is keveset, sokszor ő viszi a konyhát, ő szolgálja ki a vendégeket, a fiai a beszerzésben és a vendégek kiszolgálásában segítenek, de általában csak este.

Az első héten szerdán és csütörtökön lett volna szabadnapom, de szerdán reggel megkért, hogy segítsek, így aznap is dolgoztam, tehát azon a héten 6 napot.

Az ideiglenes lakcím bejelentést a harmadik napon megcsináltam, a helyi önkormányzatnál kell bejelenteni, amit a munkáltatónak igazolnia kell. Ebben is nagyon segítőkészek voltak.

Egyébként nagyon rendesek velem, a tulajdonos idős hölgy nagyon értékeli, hogy szorgalmasan teszem a dolgom, néhány nap elteltével megdicsért és azt mondta, csináljam ahogy gondolom.

Tehát nem panaszkodom. Minden kollégám osztrák. Két pincérlány is van, az egyik szinte mindig itt van, vele is összebarátkoztam, minden nap hoz nekem egy új német szót, amit még nem tudok … és folyamatosan tanulok.

Most 17 nap után az a felállás, hogy reggel csak 8-ra kell lemennem, ha ettől eltérő esemény van, akkor szólnak… aznap reggel megmondják melyik szobából távoznak a vendégek, melyekben maradnak, de takarítani itt is kell… és csak a szobákkal kell foglalkoznom, a szobák teljes takarításával, illetve a szobákkal kapcsolatos dolgokkal, azaz mindig legyen tiszta ágynemű, mosva, vasalva… legyen illatosító stb. a szobákban.

Ha valami kifogyott a raktárból, akkor szólok és hozzák… pl. tisztítószer.

A 10. napon megkaptam a ház mesterkulcsát, azaz ami minden ajtót nyit, beleértve az összes raktárat és szobát.

A második héten kedden és szerdán lettem volna szabad, de mivel mondta a tulajdonos hölgy, hogy sok a vendég, így szerdára felajánlottam a segítségemet, ennek nagyon örült és helyette vasárnap voltam szabad.

Aznap csak ketten voltunk, ketten reggeliztettük a vendégeket és a konyhában is segítettem, mosogatni is, persze géppel. Utána kezdtem neki a szobáknak.

Volt olyan nap is, hogy 10 szoba teljes takarítása volt a feladat, ezzel el is telt a nap.

Mindig minden munkát befejezek és semmit sem hagyok félbe… az is többször előfordult, hogy tovább dolgozom egy órával, mert pl. sok a vasalnivaló.

Ha szobákkal készen vagyok, akkor vasalok, ablakot pucolok, felmosok itt- ott, letörölgetem a dísztárgyakat, képeket, mindig találok tennivalót, ugyanakkor rugalmasan kezelem, ha közben változik a program és mást kell csinálni, mint amit előtte megbeszéltünk, vagy amit terveztem.

A reggeli- és ebédidő nálam addig tart, amíg megeszem, utána teszem tovább a dolgomat. Nagyon keményen és sokat kell dolgozni, négy nap után már fájt a hátam a sok hajolgatástól és emeléstől, de meg lehet szokni és megéri becsületesen dolgozni.

A napi ledolgozott órákat korrekt módon vezetem (persze magamnak is), erre kaptam egy nyomtatványt és ezt minden hétfőn leadom az irodában.

Ennek az az eredménye, hogy a tulajdonos hölggyel egy nagyon jó kapcsolat alakult ki, amikor itt van, kényeztet, ellát minden földi jóval… mindig megkérdezi, hogy mit szeretnék inni, vagy hogy ettem-e már… és természetesen a szabadnapjaimon is kapok teljes ellátást.

Akkor főzhetek magamnak kávét, amikor csak akarok és azt iszom, amit szeretek, persze ez nem jelenti azt, hogy visszaélek a bizalmukkal… és szeret velem beszélgetni, bár erre azért nem sok idő van… szóval mintha a nagyim lenne.

Ezen a héten kedden és szerdán vagyok szabadnapos, tegnap vettem mindenkinek egy kis bon-bont meglepetésként, nagyon örültek neki.

Ma reggel lementem korán a Duna-partra, napoztam, sétáltam. Amikor visszaértem a Gasthof-ba, a tulajdonos hölgy kijött elém, mert látta, hogy jövök és beinvitált reggelizni. Ő szolgálta fel nekem és tele volt sonkával, sajttal a tál… elmondta, hogy az ebédemet hol találom a hűtőkamrában és felpakolt vacsorára is.

Közben elmeséltem neki hol voltam. Mondta, hogy keresett reggel a szobám ajtaján kopogott, de nem talált. Reggelizni akart hívni, mert ma zárva vagyunk, csak a megszálló vendégeket szolgáljuk ki, utána hazamegy Ő is. Adott egy nagy üveg ásványvizet is és egy körtét a kosarából.

Ennek örömére segítettem neki a vendégek után leszedni az asztalokat és behordani a konyhába az edényeket. Mondta, hogy ha napozni szeretnék, akkor nem kell elmennem, itt az udvaron nyugodtan napozzak. Erre én is gondoltam, de nem akartam itt kiülni, nehogy szóljanak érte, igaz nem fürdőruhában, de akkor is… de most felhatalmazott.:) A gyönyörűen parkosított udvar nagy és el lehet úgy helyezkedni, hogy fentről a vendégek ne lássanak.

Szóval ez 17 nap után a helyzet… és bárkinek mesélem, mindenki azt mondja, hogy ez olyan idillikus . Valóban ez sokkal jobb, mint amire számítottam. Munka sok van, dolgozni sokat kell, de ezért vállalkozunk erre… és én nagyon bízom a pozitív folytatásban és abban is, hogy maradok egy hónap után is, és hogy utána is ilyen jól fogom érezni magam, mint most.

Szóval azért drukkoljatok nekem!

Mindenkinek sok szerencsét kívánok az új munkájához és tanuljatok szorgalmasan németül, ez nagyon fontos! Köszönöm Sándornak a segítségét és a CV Prof csapatának ezt a lehetőséget!

Sz.Erika

Erika június végi álláskeresési beszámolója

Megígértem, hogy részletesebb beszámolót adok az első osztrák munkahelyemről és az itt szerzett tapasztalataimról.

2013. 06. 30-án érkeztem, az első beszámolómat a 17. napon írtam.

Már két és fél hónapja dolgozom itt, letelt az egy hónap próbaidőm és részükről sem volt kérdés, hogy maradok-e. Ez a kellemes „delírium állapot” egészen addig tartott, amíg a szezon után a másik üzletükben, a hajón el nem kezdtem dolgozni… erre később visszatérek.

Mint írtam már, ez egy kis Gasthof, a helyi lakosokra épít, ezért szobatakarítás nem minden nap van… akkor akad más teendő, pl. a pultok letakarítása, ablakok pucolása… és a tulajdonos hölgy házában is én takarítok, ha itt nincs éppen aktuális tennivaló, bár én jobban szeretem, ha van megszálló vendég is.

Hogy az árnyoldalakról is írjak, azaz pontosabban a kedves kolléganőről és a főnöki viselkedés megváltozásáról:

a tulajdonos hölgy, aki nagyon kedves csak elég idős már (81éves), sokszor nincs itt reggel és mindig ő intézte a reggelimet.

Ez azért kellemetlen, mert több alkalommal az osztrák kolléganőm nem szólt, hogy reggeli van, csak a feladatokat osztja egymás után… és volt olyan, hogy csak befutottam a konyhába fél 11 körül egy darab vajas kenyérért… más alkalommal pedig én szóltam, hogy még nem ettem és reggeliznék.

A tulajdonos hölgy később amikor megérkezett, kérdezte, hogy reggeliztem-e… mondtam, hogy nem… erre azonnal le akart ültetni, hogy egyek, de mondtam, hogy már mindegy, mert most kaptam be egy falat kenyeret.

A teljes képhez az is hozzátartozik viszont, hogy elvileg csak azokon a napokon járna ellátás, amikor dolgozom, viszont a tulajdonos hölgy akkor is intézkedik mindig, hogy legyen reggelim, meleg ebédem és vacsorám, amikor szabadnapos vagyok.

Visszatérve az osztrák kolléganőmre, amíg próbaidős voltam, addig nem piszkált, amikor viszont látta, hogy maradok, akkor „beindult a gépezet”. Eddig egyedül volt a „terepen”… eddig ő járt takarítani a tulajdonos hölgy házába, most én… és bár ő a konyhán kell hogy legyen, mert elvileg szakácsnak tanult, de én átvettem tőle a szobák teljes takarítását és minden ezzel kapcsolatos dolgot.

A tulajdonos hölgy azt mondta, hogy én sokkal precízebb vagyok, mint ő (az osztrák kolléganőm „schlampig”, ezt mondta rá) és úgy csinálok mindent, ahogy akarok… ha pl. olyan vendégek szállnak meg, akik számára fontosak.

Erre volt precedens, amikor egy professzor házaspár szállt meg több napra nálunk, akkor külön felhívta a figyelmem, hogy nagyon fontos, hogy elégedettek legyenek mindennel. Eddig is jól végeztem a dolgom, de most még inkább… és az elutazásuk reggelén odajöttek hozzám, a hölgy megfogta a kezem és azt mondta, hogy nagyon nagyon köszönik ezt a kiszolgálást és egy 10 €-t adott nekem a tulajdonos hölgy előtt. Kérdezte, hogy ki vagyok és honnan jöttem… és én elmondtam és megköszöntem J Azt mondták, hogy máskor is meg fognak szállni itt, jövőre visszajönnek. Mindez a próbaidőm utolsó napján történt, a tulajdonos hölgy előtt… és bár nem ez döntötte el a kérdést, de nem jött rosszul az időzítés. J

Ezért a kolléganőm, ahol lehet, okoz némi kellemetlenséget nekem. Pl. ha ő adja az ebédemet vagy a vacsorámat, akkor nagyon kimért adagot kapok, a munkaruhámat nem teszi be a mosógépbe, pedig betehetné… mert én nem tudok mindig a mosógépre figyelni… ill. amikor kiterítem, hogy reggelre megszáradjon, akkor átteszi olyan helyre, hogy lehetőleg ne száradjon meg, akkor takarítás közben leszállít a létráról és áthív a másik épületbe, hogy megmutassa, hogy ha kávét főzök magamnak, akkor vegyem le a kart a gépről, mossam el és tegyem a gépre, ez rendben is van, csak azt látom, hogy mindenki fenn hagyja, még ő maga is.

Eddig a csúcs az volt, hogy azon háborodott fel, hogy a mosogató felett a tusolórózsán keresztül engedtem a vizet a vödörbe, nem pedig a csapon keresztül. Ha várom, hogy összegyűljön a szennyes konyharuha, akkor az nem jó, mert azonnal ki kell mosni… ha kevesebbel indítom el a mosógépet, az sem, mert az sokba kerül.

Arra is volt példa, hogy egyik napon, amikor a tulajdonos hölgynél takarítottam és nem voltam itt, ő pedig szabadnapos volt, akkor másnap reggel kioktatott, hogy nincs kimosva a szennyes és hiába mondtam, hogy nem voltam itt, azt akkor is ki kell mosni.

Persze ezeket a tulajdonos nem látja és nem tudja. Pár napja ismét problémázott, eddig nem szóltam semmit, de most kicsit betelt a pohár és mondtam neki, hogy rendben… ha sehogyan sem jó, akkor mosson ő. Akkor visszakozott és fél óra múlva kedveskedve odajött hozzám, hogy megmutasson valamit… utána többször is próbált kedves lenni, de ez csak ideig-óráig tart nála.

Itt a Gasthofban volt több rendezvény is, keresztelő, lakodalom… akkor az előkészületekben kellett segítenem. A szabadnapomon is megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni valamit, mert láttam, hogy sok a teendő és segítettem… felporszívóztam a nagytermet, szalvétákat hajtogattam stb.

Amitől gyökeresen megváltozott a kellemes feeling, az a hajón való „besegítés” kérdése.

Az itteni gárda látja el a Dunán két sétahajó konyhai és felszolgáló személyzetét is és aznap amikor lejárt a próbaidőm, megkérdezte a tulajdonos hölgy, hogy lenne-e kedvem ott is segíteni. Mondtam, hogy miért ne?… és azóta már többször dolgoztam a hajón is.

Így utólag nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle, de írom sorjában…

Reggel negyed vagy fél 7-re jöttek értem, autóval egy órás út a hajóállomásig és este ugyanez vissza.

A hajó konyhája szinte teljesen nyitott, tehát elvileg én is élvezhetném a kilátást és gyönyörködhetnék a tájban, ámde idő erre nem volt.

Az első alkalommal reggel 8-tól este fél 7-ig hárman láttuk el a kb. 400 vendéget étellel, még az a szerencse, hogy nem egyszerre kellett.

Volt egy cc. 20 perces ebédszünet és du. 10 perc kávészünet… szóval ezt a napot azért nem kívánnám minden napra magamnak.

A második alkalommal csak előző nap délben szóltak, hogy holnap hajón leszek… az a nap is kb. úgy telt el, mint az első… akkor délben ettem utoljára, mert estig nem volt rá időm.

Múlt héten kedden miután itt mindennel kész voltam, du. a tulajdonos hölgynél takarítottam és később jöttem vissza, mert be akartam fejezni mindent.

Szerdán lettem volna szabadnapos. Nagyon vártam már, mert elég húzós hetem volt, hajós napom is volt, szombaton pedig rendezvényre készültünk és a Gasthof teljes parkrendezését (a térkövek közül minden füvet, gyomot kiszedni, mindent felsöprögetni, lepókhálózni, virágokat öntözni stb.) egyedül csináltam meg, reggel 8- este 6-ig, emellett persze minden nap dolgoztam.

Akkor este 6-kor szóltak, hogy a hajón leszek másnap és csak a hajón tudtam meg aznap reggel, hogy nem este fél 7-ig, hanem éjfélig kell dolgoznom.

Iszonyat nap volt, 16 órán keresztül mosogatni. Megállás nincs, mert a hajón folyamatosan cserélődnek a vendégek, este pedig csoport volt.

Szombaton a másik hajón ketten maradtunk a horvát szakáccsal, akkor már szakács is lettem, mert sütöttem- főztem, mellette a teljes napi mosogatás… és este szintén csoport volt, ezt sem kívánom senkinek… igaz, most csak 15 óra munka és plusz 2 óra utazás oda-vissza… és reggel kezdés a Gasthofban.

A rózsaszín köd hamar eloszlott. Mint kiderült, nem én vagyok az első és szerintem nem is az utolsó emberke, akit szobalányként felvesznek, azután a hajón teszik igazán próbára.

Ezt többen nem bírták… az előző szobalány sokat sírt, nem bírta a napi 16 órákat és elküldték.

A tulajdonos hölgynek mondtam, hogy én szobalánynak jelentkeztem és semmi gond, ha a konyhán is kell segíteni a Gasthofban… és az sem gond, ha a hajón is párszor, de az egy teljesen más munka…. napi 10-16 órát mosogatni, már hetente 3 – szor… mert már itt tartunk. Ő csak szétteszi a kezét, ő nem tehet semmiről… nem ő intézi ezeket a dolgokat, ő már öreg… (igaz aktívan dolgozik minden nap a vállalkozásban)… hanem a főszakácsnő, aki már 20 éve itt van… és ha neki valaki nem tetszik, azt kirúgja simán… a tulajdonos hölgy pedig előadja a nagy ártatlant, minden felelősséget másra hárítva.

A főszakácsnőnk, aki egy 35-37 év körüli nő lehet… nem mindig van itt, csak csúcsidőszakokban, rendezvényeken… általában a hajón dolgozik. Nincs családja, barátja, gyermeke… csak a munkának él.

Jeleztem, hogy majd 4 hónap után szeretnék hazautazni szabadságra, a tulajdonos hölgy most is csak széttárta a kezét, hogy ezt majd a főszakácsnővel beszéljem meg, akivel eddig még nem tudtam beszélni, mert azóta nem találkoztam vele.

A hajók október végéig közlekednek, kíváncsi leszek, hogy akkor mi lesz… mert a Gasthofban télen nincs nagy forgalom.

Nem nehéz kitalálni, mire gondolok… amíg kell az ember, aki mindenhol bevethető, addig kell… bár ezt a munkát több pénzért sem csinálnám, ez az igazság.

Most este ¾ hétkor mentem le kivenni a mosógépből a ruhákat és véletlenül összefutottam a kolléganőmmel, aki közölte, hogy holnap nem kell dolgoznom, viszont szerdán, pénteken és szombaton a hajón leszek. Esetleg megvárták volna, hogy reggel 8-kor munkaruhában lemenjek dolgozni és akkor közölték volna, hogy ma szabadnapos vagyok? … arról ne is beszéljek, hogy lassan többet leszek a hajón mint itt.

Nálam a „besegítés” fogalma az, hogy ha nincs más megoldás, ha nincs más ember, akkor havi pár alkalommal segítek a hajón is… most ott tartunk, hogy többet mosogatok a hajón, mint szobalánykodok a Gasthofban. Akkor augusztus elején ez egy eldöntendő kérdésnek tűnt és nem egy ultimátumnak.

A korrekt az lenne, ha ezt előre közölnék a jelentkezővel… hogy a konyhai kisegítés az nem csak a Gasthofra értendő, hanem a hajóra is, ahol napi 10-16 órákat kell mosogatni egy héten háromszor, de ha így megy tovább, lehet, hogy többször is. Így gondolom nem sokan vállalnák be, főleg nem nők… csak ugye nekik szobalány is kell, arra meg egy férfi nem igazán alkalmas.

Fizetés. A múlt hónapban 13-a körül érdeklődtem, akkor a tulajdonos hölgy azt mondta, hogy 15-én szoktak utalni, de hát sajnos a könyvelő-ügyintéző hölgy éppen szabadságon van, és amikor megjön a szabadságáról, akkor ő fogja utalni.

Aug. 19-én meg is jött és azt mondta, hogy soha nem ő utal, hanem a tulajdonosok, azaz a tulajdonos hölgy egyik fia.

Akkor telefonált neki du. 2-kor és este 6-kor már a számlámon volt a pénz. Tehát nem rá kellett várni.

A könyvelő-ügyintéző azt is mondta, hogy MINDIG 15-én utalnak. Ez most szeptemberben vasárnapra esik, de 16-án sem jött meg a fizetésem. Este megkérdeztem, majd holnap. 17-én délelőtt sem volt a számlámon a fizetés, akkor megkérdeztem a tulajdonos férfit, hogy mi a helyzet… a válasz az volt, hogy mindig 15-án utalnak  Oké, ezt már tudjuk, de ma már 17-e van… erre a könyvelő nő gyorsan közbevágott, hogy az most vasárnap volt, tegnap utaltak.

Nyilvánvaló volt, hogy a tulajdonos biztosan nem utalt, mert eme egyszerű körülményt sem tudta.

Mondtam, hogy most sincs még a számlán a pénz, most néztem. Na most nehogy már ha tegnap utaltak, akkor ma délelőtt ne legyen a számlán. Nem utalták el, ennyi. Megkockáztatom, hogy amellett, hogy ez inkorrekt dolog, direkt csinálják.

Később a könyvelővel összefutottam a lépcsőházban, aki azt próbálta megmagyarázni, hogy kell idő, mire egyik számláról átmegy a pénz a másikra… Mondtam, hogy igen: maximum egy nap… Kereken egy. Azt már nem is juttattam eszébe, hogy a múltkor ezt pár óra alatt érdekes módon megoldották. Akkor mondta, hogy ma biztosan meg is érkezik.

A lényeg, hogy a munkát korlátlanul elvárják, a fizetés nem fontos… és emellett teljesen hülyének próbálják nézni az embert.

A horvát szakács négyszemközt azt mondta a hajón, hogy a káosz látszólagos, össze-vissza rángatják az embereket és ez nagyon is jó így a tulajdonosoknak, mert tudnak summantani.

A túlóráim. Nem voltam ideges emiatt, mert egy ismerősöm, aki szintén kinn dolgozik, írta, hogy ő sem minden hónapban kapta meg, hanem a munkaviszony végén számolták el. Viszont itt a horvát szakács a hajón azt mondta, hogy ő minden hónapban megkapja.

Ezek után jobbnak láttam, ha rákérdezek. A következő történt.

Hétfőn reggel bevittem a heti jelenléti ívem az irodába könyvelő-ügyintézőnek és megkérdeztem.

Mondtam, hogy júliusban és augusztusban is volt túlórám… erre visszakérdezett, hogy volt? …

Fogalma sem volt róla, pedig neki adom le a jelenléti ívem, csak akkor azt nem tudom, hogy minek kell vezetni.

Leírtam neki, hogy havonta mennyi volt… ugye a szeptembernek még nincs vége… tehát azt nem, de eddig 24 óra van szeptemberben a hajó miatt. A múlt héten pl. 13 óra túlórám volt, pedig be sem írtam mindet, mivel a szabadnapokon is kapok ellátást, bár már nem nagyon járok le, csak ebédelni… na szóval magyarul… ha nem szólok, akkor nem kapok. Ennyi. Így majd októberben elvileg megkapom a 3 hónapra.

Itt tartunk most… és cseppet sem örülök ezen fejleményeknek.

Ezek után számomra a kérdés, csak a mikor… Most kivárom az október végét, akkor egyébként is szabadságra akarok menni. Ha nem küldenek el a hajómentes időszakban, amikor nincs annyi munka, akkor lehet, hogy maradok tavaszig… persze ezt még sok minden „felülírhatja”.

Összefoglalva a végére: Minden szép és jó volt a kezdetekben, aztán megváltozott a kolleganőm viselkedése, irigy lett. A nagyon kedves, készséges munkaadó idős nénikém mindenre széttárja a kezét, hogy ő gyakorlatilag semmiben sem kompetens. A kisfőnök elkezdett szórakozni a fizetésem utalásával, de egyre több munkát és időben elvárt. Gyakorlatilag mindenre teszik a hülyét és csak néznek ha bemutatom a havi jelentléti ívem a túlórákkal.

Temesvári úr nagyon jól elmondta előre, hogy attól lesz jó vagy rossz a munkahely, hogy kik és milyen emberek, kollégák és főnökök lesznek körülöttem…

Üdv: Sz.Erika

Erika június végi álláskeresési beszámolója

Írjon a CV Prof-nak ha kérdése van!

[contact-form]

Top