fbpx

Ausztriai munkahelyi beszámoló I.Adél szobalány részéről

Úgy döntöttem belevágok életem első ausztriai munkahelyének megszerzésébe. Temesvári Sándor úrnak és csapatának köszönhetően ez létre is jött. Előző beszámolómban már említettem, miként.

Egy szó, mint száz, sikerült már elsőre egy nagyon jó munkahelyet kifogni, mint később kiderült.

Rengeteg ajánlat közül kellett választanom, sőt volt hat olyan szerződésem, melyek jobbnál jobbnak ígérkeztek, sajnos, egyet kivéve, le kellett mondanom az összes többit, pedig számítottak rám nagyon. A tuti befutó azonban egy kisebb hotel lett, ahol egyedül kell, mint szobalánynak helytállnom. Meg is kötöttük a szerződést a tulajdonossal, meg is beszéltük, hogy november 20-án már kezdenem kell, ennek megfelelően november 19-én jelentkezem náluk.

Kiutazásom: Mivel úgy döntöttem, hogy autóval megyek ki, nem akartam idegbajt kapni, hanem időben elindultam november 18-án este hat órakor, életem egyik nagy kalandja felé. Nagyon messzire kellett jönnöm, mire ideérkeztem, azt hittem lejövök a térképről is. A táj azonban kárpótolt mindenért. Hegy előttem, hegy utánam, hegy mögöttem, bárhova néztem csak hegyeket láttam. Tetejük mintha meg lett volna szórva porcukorral.

Annak ellenére, hogy 19-én délutáni órákra ígértem magam a tulajdonosnak, sikerült reggel kilenc órakor megérkeznem.

Megérkezésem: Bementem a hotelbe, egy nagyon kedves középkorú úr fogadott, ő volt a tulajdonos, mint kiderült, bemutatkoztunk egymásnak, majd mondta hogy szól a kedves feleségének, hogy jöjjön.

Jött is, itt is bemutatkozás történt. Sűrű elnézést kértem, hogy ilyen hamar érkeztem a megbeszéltek helyett, de nem volt gond. A hölgy mondta, hogy sajnos neki tárgyalása lesz tíz órakor, így nem tud velem foglalkozni, majd találkozzunk délután 5-kor és akkor mindent elmond és megmutat. De addig is pihenjek le és aludjak egyet, mert látta rajtam, hogy kicsit gyűrött voltam.

Szállásom: Átkísért a hotelhez tartozó szomszéd épületbe, ahol is egy alagsorba vezetett. Először furcsa volt, hogy ott lent is vannak lakások, de amikor megláttam a szobámat nagyon megtetszett!

Egy elég nagy szoba, kétágyas, amiben egyedül vagyok, fürdőszobával, berendezve mindennel, amire szükségem lehet, hűtő, mikró, vízforraló stb.

A hölgy magamra hagyott, behordtam a holmijaimat, majd pihenni tértem.

Hotel bemutatása és a német tudásom: Ötre átmentem a hotelbe és a tulajdonos hölgy, a főnökasszonyom mindent szépen megmutatott, elmagyarázott. Örült neki nagyon, hogy mennyire jól beszélem a németet. Szerinte. Szerintem bőven van mit javítanom rajta, de ennek az egésznek egész biztos nem vágok neki, ha nincs Temesvári úr szakirányú nyelvtanulási projektje, mert azzal a némettudással, ami nekem volt….hát…nem részletezem.

Munkaköröröm és feladataim: A lényeg, egy háromemeletes kis hotelben mindenes vagyok, takarítom a szobákat, ágyneműt kell cserélnem, a folyosókat, mosok, vasalok…azaz minden gépesítve.

A szezon csak december 5-én indul, úgyhogy a teljes hotel már ragyog mindenestől, annyira, hogy a főnökasszony sűrű egymásutánban adott szabadnapot, mert már nem tud feladatot adni. De később valószínűleg be kell pótolnom a mostani pihenőket. Amit nem bánok, mert az idő nagyon gyorsan telik.

Első fizetésem: már az első fizetésemet is megkaptam már, arra a pár napra, amit novemberben le kellett dolgoznom. Hadd ne mondjam, hogy jojóztak a szemeim, amikor a bérlapot megláttam. Többet kaptam fizetést, mint otthon egész teljes hónapra két állás mellett, szabadnap nélkül!

Hivatali bejelentéseim és a főnökasszonyom végtelen kedvessége: De megint előreugrottam. November 20-án az első munkanapomon végén a főnökasszony elvitt bejelentkezni a Gemeideamt-hoz, helyi szerv, nem rendőrség, de nem is polgármesteri hivatal, nem tudom a pontos megnevezését, majd utána eljött velem bankszámlát nyitni. A Gemeindeamt-ban mondták neki, hogy az idegenrendészetre is be kell jelentkeznem, mivel három hónapot meghaladóan tartózkodom itt kint Ausztriában. Azt mondta a főnökasszony, hogy azt a következő héten elintézzük. Nem akartam hinni a füleimnek. Ez a hölgy egy tünemény. Már az első nap az a rengeteg kedvesség, amivel fogadtak, azóta is kitart, sőt majdnem családtagnak érzem magam, együtt reggelizem és ebédelek velük. Mivel a nagyi is ott lakik a hotelben, és ők is, így az Omi-val is találkozom, aki egy nagyon rendes, aranyos idős hölgy. Vele is jókat szoktunk beszélgetni.

Étkezés: Már nagyon várom, hogy végre jöjjenek a vendégek. A reggeli meg ebéd tehát a családdal történik, sőt most míg nincs vendégség, addig a főnökasszony főz rám is, és mindennap velük ebédelek a saját lakásukban. Később majd a hotelhez tartozó étteremből lesz étel hozatva. Amúgy nagyon finomakat és egészségeseket főz, ami ízlik. Úgyhogy abbeli szándékom, hogy le akarok fogyni, mire hazamegyek, nem tudom, hogy fog megvalósulni. Pedig nem ülök egész nap, hanem megyek, jövök, dolgozom.

Ismét a főnökasszonyomról: A főnökasszony ígéretéhez híven, el is vitt az idegenrendészetre egy másik városba, a munkaidőmben, melyet nem dolgoztatott le velem, és volt, hogy hamarabb is elengedett, és csak a bérpapíromon vettem észre, hogy rendesen beszámolta a bérembe azt az időt is, amit elengedett. Tehát úgy érzem, hogy maximálisan korrektek velem. Az idegenrendészeten a bejelentkezés 15 euróba került, melyet nem engedett kifizetnem, hanem ő fizette ki. Mondtam neki akkor vonja le az első fizetésemből. De ha jól értettem, el tudja számolni, vagy valami hasonló, és nem vonta le a fizetésemből.

A főnökasszonnyal rengeteget szoktunk beszélgetni, mindenféléről, látszik rajta, örül, hogy beszélek németül, angolul, kézzel- lábbal. Sőt a férjét már magyarra is tanítgatom:D. A főnökasszony mindennap megkérdezi, hogy vagyok, nem vagyok- e túl magányos és hasonlók. És látszik rajta, hogy őszintén érdekli, nem csak úgy udvariasságból.

Összefoglalás: Tehát summa summarum: a munkahelyem nagyon jó, szállás, étkezés, szuper, a főnökség előtt le a kalappal, ha így marad, akkor lehet kifogtam a ritka fehér hollót. Ezt azért írom, mert elég sok beszámolót olvastam, arról, hogy hát jó-jó, kollégák is meg minden, csak a főnök… Remélem ez a hozzám állásuk nem fog változni, én mindent megteszek a magam részéről, hogy az utasításokat, kéréseket, pontosan precízen teljesítsem. Nem dicsekvésképpen, de már második nap megdicsérte a főnökasszony a munkámat, és az óta is sorra zsebelem be az elégedett pillantásokat, illetve dicséreteket. Amikor épp nincs munkám, akkor is kitalálok valamit, hogy lássák, csinálom, nem várok mindenre, hogy a számba rágják. És ez is tetszik nekik.

A CV Prof csapatáról: Az utazás alatt is, és utána is Temesvári úrral beszéltem többször, tanácsokat kérve és nagyon kedvesen adott tanácsokat, kérdezett végig, hogy minden rendben van-e mindennel, elégedett vagyok-e, stb? Azt mondhatom jelen pillanatban, hogy talán több mint elégedett vagyok. Kívánom, hogy másnak is legalább egy ennyire jó munkahelyet és főnököket sikerüljön kifognia, mint nekem.

Annyit hozzátennék, hogy nem árt, ha az ember beszéli a németet főleg. De az sem baj, ha mellette tud más nyelven is, angolul, mert a vendégekkel is kell tudni kommunikálni, ha éppen valami kérésük lenne.

És mindezt kinek köszönhetem? Mert egyedül több mint biztos, hogy nem vágtam volna bele ebbe az egész mesébe! Hát Temesvári Sándor úrnak és munkatársainak, akik lelkesen és lelkiismeretesen végzik munkájukat, nagyon sokunkat segítve egy jobb élet megvalósításához. Ami még tetszik ebben az egész dologban, Temesvári úr részéről, hogy ezt nem csak egy szimpla üzletnek tekinti, hogy okés fizesd ki, én elküldöm az önéletrajzodat akárhány helyre, és lesz, ami lesz, hanem végig menedzseli az egész folyamatot, még azután is, hogy már megtaláltuk a munkahelyünket.

Kívánok neki is és munkatársainak is nagyon jó egészséget, sok sikert a továbbiakban és kitartást is, hozzánk: leendő és már meglévő munkavállalókhoz, mert tudom, hogy nem vagyunk könnyű esetek:D

I.Adél

Adél korábbi álláskeresési beszámolója

Írjon a CV Prof-nak ha kérdése van!

[contact-form]

Top