fbpx

Garai János, segédszakács valós beszámolója ausztriai munkahelyéről

Garai János Úr (segédszakács) kint töltött 4 napjából (utazás miatt) telt 2 munkanapja a valóságos helyzetről munkahelyén a munkavégzésről, kollégákról, stb…

Üdvözlöm Temesvári Úr!

Nem írtam Önnek mail-t mert balfék módon itthon hagytam a telefonomat, úgyhogy az külön epizód lenne miként tartottam a kapcsolatot a családommal, de ezzel nem untatom.

Egy tapasztalattal gazdagabb lettem, amit, cseppet sem bánok, nem, csak azért mert pozitívan állok hozzá a dolgokhoz, hanem azért is, mert magam tapasztalhattam meg azt amiről oly sokan olyan színesen, amerikai álomnak hihető módon beszélnek.

Nem állítom, hogy nem igaz, amit mások leírnak, de mindig mérlegre kell tenni a másik oldalát is, azt hiszem ez így korrekt. És amit Ön is olyan sokszor nekem is elmondott, hogy nincs kolbászból a kerítés Ausztriában sem, és mennyire fontos a nyelvtudás, és azon felül, hogy milyen emberek lesznek majd a kollégáink vagy főnökeink!

Tegnap érkeztem haza, mert a munkaadóm közölte, hogy olyan személyre gondoltak, aki másnap be tud állni, és közel olyan rutinnal főzi meg az általuk kreált, mindennap főzött kajákat, mint az ott évek óta dolgozó szakács.

Szóval nonszensz, nagyon körül kell járni, ha valaki kisegítőszakácsnak, megy el dolgozni.

Arról nem is beszélve, hogy minden kajának egy fantázia neve van, és több összetevős.

Nekem sikerült kifognom egy olyan idősebb „hölgyet”, aki évezredek óta konyhai kisegítő, szegényemnek ennyi jutott a tanulásból. Nagyon otthonosan mozgott a konyhán és a könyvekből ismert „ Kápó” stílusban adta elő magát. Mindehhez hozzáteszem, hogy erősen tájszólással beszélt, amit nem értettem és kértem, hogy ismételje meg. El lehet képzelni, hogy olaj volt a tűzre.

Amúgy is egy rosszindulatú ember benyomását keltette, már ami a külső karosszériát illeti. Eléggé frusztrálhatta a nőt az is , hogy én felsőfokú végzettséggel vállaltam be ezt a munkát, amit az Ő szintjén jelzett is, nevezetesen, hogy a konyhai munka nem irodai munka. (Már érdemes volt kimenni mert nem hülyén halok meg.)

Nem bánom, hogy így történt, mert ezzel együtt jól végződött ez a kis kiruccanás, nem beszélve arról, hogy a munkaadó eléggé nagyvonalú volt.

A két nap konkrét munkáért 300 EU-t adott! Szerintem tisztában volt a történtek jelentőségével, mind az elvárt munka, mind a kolléga viselkedése miatt is…

A fogadtatás a beutazásomkor kedves volt, a szállás -70 évek Mo.-i munkásszállás feling a jellemző a környezetre. A kollégák több karton sörrel múlatták a az estét.

De nem is vártam mást, nem gondoltam, hogy legmodernebb bútorokkal berendezett szobát fogják odaadni.

A Schladming-tól 10-12 km-re bérelt egy házat nekünk a munkaadó, amely 3-4 km-re volt a munkahelytől, ahova 15-20 perc sífelvonón utazással történő közlekedés után lehetett felérni.

Tehát nem igaz az 1 km amit leírtak az e-mailben, de ebből is tanulnom kell, mert nem szabad olyan helyre elmenni, ahol nincs a közelben a szálláshely!

Közölünk 2 személynek volt kocsija, amivel bementünk dolgozni. A haza jövetel már körülményesebb volt, hiszen fiatalokról volt szó, akik nem mindjárt haza akartak jönni, hanem picit bulizni, stb. ami nagyon rendjén van, csak nekem így éppen gyalogolni kellett a szálláshelyre.

A munka igen pörgős!

A reggeli rendkívül gazdag és ezzel letudva az étkezés. Egyszerűen idő nem volt étkezni és Ők már megszokták, hogy reggelire annyit fogyasztanak mind másik három.

Szobatársam egy horvát nemzetiségű férfi. volt aki már 10 éve így él, gyakorlatilag a családját telefonon ismeri csak, illetve minden haza menetel során összehoznak egy gyereket.

Nem volt vele semmi gondom, mert (korábbi munkámból adódóan dolgoztam a Magyar – Horvát államhatáron) több szavat tudtam az Ő nyelvén is beszélni és ezzel nagyon megfogtam, szinte honfi társát látta bennem.

A tisztálkodás sajna nem az erős oldala egyik személynek, sem akivel ott laktam. A 4 nap alatt egyszer sem fürödtek, gondolom ez a legújabb trendi.

De ez igaz a német és az osztrák munkatársakra is!

Többször visszacsengtek az Ön szavai Sándor, amit a nyelvismeretről mondott, valóban, aki nem beszéli, a nyelvet az meg se próbálja!

Nekem is voltak nehézségeim azzal együtt, hogy picikét beszélem a nyelvet.

Egyébként az utazás során nagyon kedvesek útbaigazítóak az Osztrákok

Összességében egyébként jónak értékelem ezt a 4 napot, gazdagabb lettem ezzel a tapasztalattal, a másik választásnál már tudom, mire kell oda figyelnem.

Hosszúra sikeredett levelem azért küldöm, hogy ha valakit érdekel, tanuljon ebből is, de természetesen ebből senki ne általánosítson, mert ez velem és itt történt meg!

Tisztelettel: Garai János

Írjon a CV Prof-nak ha kérdése van! [contact-form]

Top