fbpx

Mosogatói feladatok Ausztriában:Gáspár Attila részletes beszámolója

Gáspár Attila és párja, Méhes Judit naplójából…

Tisztelt Temesvári Úr!

Levelünkben mégegyszer szeretnénk megköszönni Önnek, azt a rengeteg segítséget, mely hozzásegített minket ahhoz, hogy munkába álljunk Tirolban egy ausztriai szállodában.

Én szobalányként, a párom pedig mosogatóként dolgozik. A többi munkakereső társunknak szeretnénk betekintést nyújtani egy-egy napunkba, mellyel reméljük segítségükre leszünk abban, hogy tapasztalatokat szerezzenek, tanulságokat vonjanak le.

Október 19-én álltunk munkába egy négycsillagos szállodában, mely egyben egészségközpontként is üzemel. A szálloda 164 szobával működik, mely azt mondható, hogy szinte majdnem mindig tele van.  

Először is szeretném leírni, hogy milyen itt egy mosogató napja:

Jelenleg három mosogató van a szálloda alkalmazásában, a munkaidő 07:30-13:30, majd 17:30-20:00, vagy 08:00-13:30, majd 17:00-20:00, illetve 11:00-20:00.

Már az első napomon rögtön beledobtak a mély vízbe, hisz én 11 órára mentem, a másik kolléga 13:30 kor elment pihenőre (zimmerstunde), a harmadik szabadnapos volt, tehát délután magamra maradtam.

Nem igazán tudtam még, hogy „merre vagyok arccal előre”, minden nagyon ismeretlen és új volt, a mosatlanok pedig csak folyamatosan gyűltek és gyűltek.

A szakácsok hozták a fekete edényeket, és a többi főzéshez használatos eszközeiket. Amikor már megpillantottam az alagút végét, egyszer csak áttoltak a személyzeti ebédlőből egy kocsi mosatlan tányért és evőeszközt, valamint a tálaló kocsit, mely elmosása szintén az én feladataim közé tartozik.

Ekkor kicsit leizzadtam, de úgy voltam vele, valahogy megoldom 17:30-ra, mire a másik kolléga jön.

Nagy részben sikerült is elmosni mindent, de persze a feketék közben folyamatosan gyűltek, ezután megérkezett munkatársam, akivel tovább csináltuk a feketéket, valamint a vacsorából beérkező tányérok, evőeszközök mosogatását, de ezt majd lejjebb részletezem.

Ha reggel 07:30-ra, vagy 08:00-ra megyek, akkor általában egyedül csinálom a reggeliből visszaérkező mosatlanok elmosogatását, mivel a másik két kolléga vagy szabados, vagy 11 órás kezdő. Ez elég húzós, hisz mindig rengeteg a vendég, a tányérok ezáltal pedig csak sokszorozódnak.

Nincs megállás, egy percre sem, minden másodpercet ki kell használni, különben sosem éri utol magát az ember.

Általában 10 órára végzem a reggelivel, ekkor van egy fél órám regenerálódni, melyet sajnos nem mindig élvezek ki teljesen, hisz a reggeli közben felhalmozódik a sok fekete is, ami szintén a megtisztulását várja. Ilyenkor már alig várom, hogy 11 óra legyen és érkezzen a segítség, ami menetrend szerint meg is jön, tolerálva egymást, sokszor hamarabb is.

Ilyenkor az ebédig van egy kis idő, ekkor a szemetet visszük ki, felsöprés, esetleg a raktárak takarítása. És következik is az újabb roham az ebéd.

Nem is részletezem, hogy egy ekkora szállodánál mennyi mosatlan is érkezik be, de az tuti, hogy eközben WC-re is futva megyünk ki. De hát ezt is megoldjuk, mint minden mást….( az én ebédidőm 13:30-14:00-ig tart )

Ezután jobbik esetben marad a 11 órás kezdő és nem halmozódnak fel a mosatlanok, de ha csak 17 órára, vagy 17:30-ra megyünk vissza, akkor őrületes mennyiségű fekete edény vár ránk. Ezeknek neki is kezdünk, szinte rutinszerűen egy óra alatt is végzünk vele, akár egyedül is. (ezen még én is meglepődöm néha).

És már jön is a vacsora, ami néha felér egy ebédidei rohammal, és közben persze a feketék….. Mindeközben a konyhán lévő összes lefolyó tisztítása, slaggal fellocsolás, felmosás, feltörlés.

A fekete-, fehéredények, evőeszköz mosogató gépek külső belső takarítása.

Külön kedvencünk a pudingos kelyhek, melyekbe rendre beleszáradnak a maradékok és egyenként kell a több száz darabot kézzel átmosni, ilyenkor még egy sebességi fokozatot váltanunk kell, de már ez sem igazán terhel meg.

Egyszóval rengeteg minden tartozik a feladataink közé, -közhely, de így van, minden kezdet nehéz-, de mindenbe bele lehet rázódni, így ebbe is.

Észre sem veszed és el is telt a napod, sokmindent kell csinálni, de repül az idő.

A nyelvről annyit, hogy én alap nyelvtudással indultam neki a munkának, az első napok nagyon nehezek voltak, azt mondtam, hogy ezek nem is németül beszélnek, de idővel rááll az ember füle és egyre többet megért. Segítőkészek voltak, hisz amit nem értettem, azt megmutatták.

Az emberek is különbözően beszélnek, van akit jobban meg tudsz érteni, van akit kevésbé.

Még csak négy hete vagyunk kint, de mind nálam, mind a páromnál érezhető a fejlődés a beszéd terén. Tehát én azt vallom, hogy mindenképp kell legalább egy minimális alap nyelvtudás, amire a későbbiekben lehet építeni.

Azt kell, hogy mondjuk rengeteg a munka, de ezt vállaltuk, jóval többet keresünk, mint otthon, valamit valamiért, ezzel mindenkinek tisztában kell lennie!

Maradunk üdvözlettel: Méhes Judit és Gáspár Attila

Írjon a CV Prof-nak ha kérdése van! [contact-form]

Top