fbpx

Tisztelt Temesvári Úr elküldöm a munkanapomról szóló feljegyzést.

Üdvözlöm Tisztelt leendő Munkavállaló, szeretném megosztani Önnel egy munkanapom “élményét” azt, hogy hogyan telik itt Ausztriában, ezen a munkahelyen egy munkanap.

2012 november végén utaztam ki a CV PROF segítségével és elkezdtem dolgozni konyhai kisegítő és mosogatóként egy közepes nagyságú Gasthof-ban, egy kis faluban dolgozom.

Egy viszonylag békés,szép hely a tengerszint felett kb. 1200 méterrel, ahol mindenki mindenkit ismer, és ha szembe jönnek veled az utcán rád köszönnek ,a boltban rád mosolyognak és köszönnek sajtszeletelés közben is.

Röviden bemutatnám kikkel dolgozom együtt, milyen az itteni csapat, természetesen név nélkül.

Kezdeném az elején a vendégház tulajdonosa egy primitív ember aki sajnos nem állt kétszer észért sorban, ami meg is látszik rajta. Sokkal fontosabb számára önmaga mindenki másnál, és ha jól láttam még a saját feleségét sem tiszteli kellőképpen. Soha nem köszön csak és kizárólag akkor, ha éppen lecseszni akar korán reggel étkezés előtt minket a kis magyar csapatot, a fűtés miatt mert állítólag túlfűtöttük a rendszert. Soha nem volt ilyen probléma hozzáteszem.

Egy másik esetben még decemberben történt ugyanúgy munkakezdéskor, emeltem volna a számhoz a reggeli szendvicsemet mikor arra utasított mindhármunkat, hogy most és azonnal lehet menni havat lapátolni.

Néha bejön a konyhába és elkezd parancsokat osztogatni utána meg sértegetni kezdi a kollégáimat, hogy olyan lassúak, hogy akár nyugdíjba is mehetnének.

A főnökasszony sokkal emberségesebb kiadás, mint az őstulok férje, de ő is tud hisztizni, ja, és hangulatember. De vele legalább meg lehet mindent beszélni.

A felszolgálók közt van normális egy darab ,a többi pletykafészek a másik kicsit azt gondolja magáról, hogy felette csak az Isten van. Nem baj. Majd elmúlik.

Mi hárman jól vagyunk, egy szálláson vagyunk, ahol lovak is vannak, remélem nem ebbe a rendbe soroltak minket.

Ezt még le kell írnom, nemrég történt hogy a konyhafőnökünk egy nap kétszer is elesett a jégen és eltörte a kezét, sebaj, ő így is bejár dolgozni, törött, gipszelt jobb alkarral.

Tehát a konyhai csapat a következő: egy darab törött alkarral rendelkező konyhafőnök, egy pszihológus (konyhai kisegítő), egy szakács (szuséf) egy villanyszerelő (Konyhai kisegítő) és egy ápoló (mosogató). De tényleg szó nem érheti a ház elejét, már jól összeszoktunk.

A konyhafőnökről annyit tudnék mondani hogy egy végtelenül normális ember és rajta legalább látszik az, hogy szeret minket. Törődő, jószívű ember, és értékeli a munkád.

A munka egyáltalán nem könnyű de belehalni sem kell.

Reggel tízkor kezdődik az őrület akkor mindig a reggelizők mosatlanjait kell elmosogatni tányérokat, csészéket, evőeszközöket stb. Aztán, ha ezzel megvagyok vagy közben itt-ott takarítani kell pl. a konyha különböző pontjain a fém konyhai asztalokat a tányértartó szekrényeket a darálót a steaksütőt stb.

Ha ezzel végeztem jöhet egy kis pucolás úgymint átlag öt-nyolc kiló hagyma és mindezt persze össze kell vagdosni de ezt természetesen géppel kell.

Ha ez is megvan jöhet egy “kis” almapucolás majd negyedelés, magvazás, összeszeletelés,de ez már kézzel.

Főtt krumpli pucolás kisebb fazéknyi.

E közben ha éppen esik a hó és miért ne esne, akkor jön a hólapátolás vagy éppen a füstölt árú becipelése vagy éppen a vendégek csomagjainak felhurcolása az emeletre.

De rendszerint a szennyes ruha áthurcolása egy másik épületbe is újabban az én feladatom lett. Sebaj.

Aztán ha ez is megvan kiviszem a szemetet majd egy kis rendrakás következik a mosogató és mosogatógép környékén.

Ja és november 28. óta mióta itt vagyok összesen öt nap pihenő volt.

Visszatérve a melóhoz rendrakás után még a konyhafőnök utasításait kell teljesítenem mint például nem egyszer megkért engem arra, hogy a havas dombon toljam fel a vendég hóba ragadt kocsiját. De ezt a másik két magyar kollégával tettem.

Apropó még ketten vagyunk magyarok a konyhán s azt hiszem ez a szerencse mert különben egyedül nagyon nehéz lenne.

És összetartóak vagyunk ami ugye ritka.

Minden nap van egyébként 2-3 óra pihenőnk de ez csak az olasz kollégára vonatkozik minket rendszerint fél négy után engedtek el az olasz srác már kettő előtt nem volt sehol.

Tehát nekünk kb. 1 óra jutott minden nap amikor délután is tűzrakással befűtéssel töltöttük a “zimmerstundét”. Most egy kicsit hosszabb ez a pihenő. Szerintem nem sokáig.

Tehát, a pihenő után visszamegyek aztán este tíz fél tizenegyig de nem egyszer volt, hogy fél tizenkettőkor fejeztem be a munkát itt már tömény mosogatás zajlik. Aztán természetesen újra rendrakás a gépek lepucolása vagy lemosása kinek hogy tetszik konyha felmosása aztán indulás a szállásra.

A szállásról csak annyit, hogy nincs hűtőnk, porszívónk és mosógépünk sem, de a mosást meg tudjuk oldani egy magyar kolléganő jóvoltából.

Ja és egy istálló mellett vagyunk.

Sokszor a meleg vizünk is elfogyott, és esténként nekünk kell begyújtani meló után természetesen.

Tehát úgy mindent összeszámolva a munkaidő végétől a tűzrakáson át stb. amire feljutunk a szobába nemegyszer hajnal van mire aludhatunk.

Decemberben egy pihenőnapunk volt aztán a mókuskerék beindult január hatodika előtt nem is engedtek pihenőre.

Egyébként tegnap előtt közölték hogy 85 napig (!!!!) nincs egy pihenő sem, mert innentől fogva nagyon sok a vendég és nem tudják kiadni a szabadnapokat.

Eddig is 7 napból 7-t dolgoztunk hát ez után is így lesz. Ez nem egyszerű, tehát engem speciel nem engednek haza a családomhoz.

Töményen ennyit az egészről remélem mindenki megtalálja a magának a hozzá illő munkahelyet és ehhez sok szerencsét kívánok, és nagyon sok kitartást mert az elkel majd amikor a családjától messze kerül az ember! De hát a pénz nagy úr, és a szükség még nagyobb! Tehát a Családomért mindent!

Ha úgy nézzük, akkor annak köszönhetően van munkahelyem, mert ennyi vendég van, és ennek köszönhetően keresek 2-3x annyit mint otthon Magyarban!

Sok sikert minden kedves Munkavállalónak: Irsai Csaba.

Írjon a CV Prof-nak ha kérdése van! [contact-form]

Top