fbpx

Lenyiczki Sándor/Sanyi Bácsi (konyhai kisegítő-mosogató) ausztriai álláskeresési beszámolóját már olvashattuk korábbi, június 26.-i beszámolójában. Most több mint 1 hónappal később, olvashatjuk Ausztriában szerzett tapasztalatait arról, hogy mi történt vele azóta. Hogyan és miért kellett váltania egy 2. munkahelyre, milyen volt az 1. és most milyen a 2. …

 

 

Sziasztok kedves álláskeresők!

50 évesen indultam el az Osztrákokhoz dolgozni konyhai kisegítő-mosogatóként, és szeretném leírni a történetem mindenféle mellékzönge nélkül, csak azért, hogy valaki aki ebben a helyzetben van tanuljon, okuljon belőle!

Azt most előre leszögezem:Ha valaki nem áll mögötted aki önzetlenül segít annak mondhatnám szinte lehetetlen!

A CV Prof-ot kerestem meg ebben a dologban. Amit nem bántam meg egy percig sem!

Ha a Temesvári Sándor és csapata nincs, most nem írhatnék beszámolót erről az egészről.

Kezdődött azzal, hogy beiratkoztam a CV Prof-hoz egy speciális nyelv tanfolyamra, amit kifejezetten erre a célra hoztak létre. Ajánlom mindenkinek végezze el, mert sajnos valóban mindenütt kérik a nyelvtudást valamilyen szinten!

Sajnos családi gondjaim miatt nem tudtam azonnal munkát vállalni, csak fél évvel később, és addig a megszerzett tudás amit megszereztem kissé megkopott.

No de azért elérkezett az idő mikor felkerestem ismét a CV Prof-ot, hogy szeretnék menni dolgozni!

Sándor összeállított az anyagom ami egy profi szinten elkészített önéletrajzból, és motivációs levélből állt, és elindult a kiküldése 5000 hotelnek a pályázati anyag küldés rendszerük segítségével.

Kaptam is majd 350 választ aminek a nagy része elutasító volt mert igencsak benne voltunk a nyári szezonban. Sebaj azért volt közte kettő ami nekem elég is volt. Kiválasztottam egyet, Kaffer mellet egy gyerektáborba kerestek konyhai kisegítőt, mosogatót.

Megérkezésem után kedvesen fogadtak.

Másnap munkába is álltam. Megértettem, mi a dolgom mit várnak el tőlem. Semmi problémánk nem volt. Ahogy teltek a hetek, menet közben éreztem én, hogy a kollegák, nem is az, hogy utálatosak, hanem kihasználva azt a dolgot, hogy nem értek mindent mit beszélnek, így utólag visszagondolva bizony arról beszéltek, hogy nekem haza kell onnan jönnöm, mert ők bizony minden rossznak elmondtak engem a főnökéknél!

A két hét próbaidő letelte után közölte velem a főnök, hogy nem hosszabbítják meg a szerződésem haza kell jöjjek.

Amíg még kint voltam Skype-on felkerestem Sándort és ő részletesen kikérdezett mindenről. Az ő véleménye is az volt, hogy itt bizony nem a német tudásommal van a baj, mert ha igazából az lett volna a gond, akkor az már az első napokban kiderül, és nem két hét múlva, hanem egyszerűen kifogtam egy olyan társaságot akik nemigazán szerették volna, hogy ott maradjak mert akkor ők elesnek a túlóra lehetőségétől, ezt már én láttam, mert remegtek azért, hogy többet dolgozhassanak!

Akkor a A CV Prof csapata élen Sándorral, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül belendült és éjt nappallá téve kereste nekem a helyet ahol dolgozhatnék.

Összecsomagoltam, elkészülve vártam a buszt amivel megyek haza Magyarországra.

Délben kaptam a telefont a Sándortól, hogy lebeszélte nekem az új munkát (amit egyébként nem szokott csinálni!) és nem haza kell mennem hanem Abtenauba menjek át az új helyre. Rohanás a buszra vonatra mivel az a busz ott hagyott amivel haza szándékoztam menni.

A volt munkahelyen nagyon rendes, aranyos volt a recepciós kislány, azonnal kinyomtatta nekem a járatokat, és levitt a buszmegállóba mert csak 5 percem volt. Onnantól kezdve folyamatosan utaztam Salzburgig.

A két és fél óra lelki állapota leírása egy külön fejezet lenne, de abba most nem megyek bele. Német nyelv? Utazáskor? Átszálláskor? Azért sikerült megoldanom, hála a CV Prof-os nyelvi felkészítőnek!

Megérkezésem után hívtam a magyar szakács kollégát Rolandot, hogy itt vagyok Salzburgba, mivel mennyek? Busszal vagy vonattal? A háttérben hallottam a leendő főnököm hangját! Ez ismét egy új fejezetet érdemelne, de a hozzáállást nagyon jól mutatja ezért írom ide.

“Az a szegény ember elindul egyedül egy idegen országba azt sem tudja hol van. Mond neki maradjon ott, megyünk érte”!

Egy óra múlva meg is jöttek és elhoztak ide a szállodába ahol fogok dolgozni.

A teraszon egy grillparti fogadott! Lepakoltuk a szobámba a csomagokat és mentünk vissza ismerkedni. Csak 8 magyar emberrel találtam magam együtt.

A tulaj elmesélte, hogy jelenleg a szálloda felújítás alatt van ill. most készül el, tudnék-e segíteni a befejező munkálatokba? Majd azután pár nap és indulunk a nyitással.

Másnap reggel 8-kor kezdtünk dolgozni. Szemét hordás, takarítás. Gazolás meg ami evvel jár. De bánom is én!! Munka, munka, megfizetik és egyébként is dolgozni jöttem!

Megérkezett a másik tulajdonos is aki még jelenleg a konyhafőnök is és lefordíttatta a többiekkel, nagyon örül neki, hogy megérkeztem.

Annak ellenére, hogy sok magyar vagyunk együtt, a konyhában csak németül beszélhetünk, és ráparancsolt a szakácsokra, hogy engem meg kell tanítani németül. Minden nap legalább 5 szót. Mivel már tanultam németet így nincs nehéz dolgunk.

A CV Prof-os nyelvi felkészítő anyagát magammal hoztam kinyomtatva és Rolandék abból segítenek mikor időnk van. Ők is folyamatosan mondják mikor nézzük az anyagot, hogy: ez is kell, ez is meg történik, stb… tehát tényleg valóság szerű a tananyag!

Azóta beindult a szálloda én a konyhán vagyok. Elsősorban mosogatok salátákat kell szeletelni, burgonyát sárgarépát pucolni. Reggel nyolcra jövök délig, délután 6-9-ig igaz több idő rámegy de nem érdekel mert valóban nagyon rendesek velem.

Ma szabadnapos vagyok és a szakács Rolanddal kaptunk 10 eurót, hogy menjünk sörözzünk, kapcsolódjunk ki!

Én reggelente összesöpröm az udvart is. Azért eddig egy pólót meg egy mellényt kaptam ajándékba, amik drága cuccoknak néznek ki.

A főnökék elmondása szerint nagyot csalódtak bennem pozitív irányba! Minden este kapok dicséretet ami igazán jól esik.

Van egy külön szobám szépen berendezve. Igaz közös fürdő de ez legyen a legnagyobb gondom, voltam katona. Internet is van, lehet használni.

A Sándorral napi kapcsolatban vagyok Skype-on és Facebookon is. Sokat segít még mindig és érdeklődik irántam.

Sokat nevetünk, mikor elmesélem mik történnek velem, mint pl. legutóbb amikor a két főnök a konyhán beszélgetett rólam és Roland fordította, hogy: Mit szólsz ehhez az emberhez? Milyen jól dolgozik! Erre a másik, hogy tudod mit? Adjunk neki aranyérmet! Nagyon emberein rám néztek és megveregették a vállam és kezet fogtak velem! Hát úgy érzem, ettől jó igazán egy munkahely. A korábbi sajnos nem ilyen volt!

A mai napig nagyon hálás vagyok Temesvári Sándornak és a CV Prof csapatának! Szinte hihetetlen az az emberiesség amit megtesznek értem és mindezt nem pénzért, hanem mert egyszerűen ilyenek, főleg azokkal akik már ügyfeleik voltak korábban!

Maximálisan, még a munkájukon felül is, emberileg segítenek minket! És ez nagyon nagy biztonság érzetet ad szerintem minden CV Prof-os álláskeresőnek, hogy bármikor, bármivel kereshetjük őket!

Szívből kívánok mindenkinek hasonló jókat amiket én is megtapasztalhattam!

Üdvözlettel: Lenyiczki Sándor

 

Sanyi Bácsi júniusi álláskeresési beszámolója...

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.569095159822519.1073741874.127989577266415&type=1

Írjon a CV Prof-nak ha kérdése van! [contact-form]

Top