fbpx

Bekecs Andrea (Kisegítő felszolgáló lány) egy napja a valóságban…

Bekecs Andrea (Kisegítő felszolgáló lány) egy napja a valóságban…

Tisztelt érdeklődők, ausztriai munkát vállalók!

Ausztriai munkavállalóként megpróbálom minél átfogóbban leírni feladatköreimet.

Első szezonomat tavaly télen decemberben kezdtem Salzburgtól kb 70 km-re található településen, Flachau-ban. Ez egy kisebb falucska, viszont a téli sportok szempontjából igen jelentős. A táj gyönyörű, hegyek között található…..számomra mégis a nyári időszak a legszebb, amikor minden zöld és könnyebben bejárható a vidék biciklivel és gyalogosan is.

Visszatérek a munkaleíráshoz…pincérsegédként dolgozom egy 200 éves múltra visszatekintő vendéglőben, ahol naponta élő zene van esténként.

A téli szezonban hárman voltunk pincérsegédek…..mindhármunkra szükség volt, mert télen sok a vendég. Emiatt a beosztásunk is eltérő volt…egyik ment délelőtt 11-re egészen deli 2-ig, amikor jött a váltás és aki korábban jött szünete volt egészen délután 5-ig. A harmadik pincérsegéd meg délután 5-kor kezdett és tovább ott kellett maradnia este. A másik kettőnek meg normális esetben este 11-ig tartott a munkaideje.

Napi munkaidőnk 9 óra volt, amiből 1 óra az ebéd meg vacsoraszünet.

Hozzáteszem, hogy ezen a munkahelyen teljes ellátást biztosítanak az alkalmazottaknak, szállás 1 vagy 2 személyes szobákban biztosított, amelyben található saját zuhanyzó, wc, tv. Ebédszünet fél 2 és 2 között van, a vacsora pedig fél 6 és 6 között. Ilyenkor a személyzetnek mindig külön főznek a konyhán, az ételek pedig jóízűek, panaszra nincs okunk.

Nos én legtöbb esetben délelőtt 11kor kezdtem, szerencsémre nem túl korán…reggel nincsenek vendégek, esetleg délben van néhány fő, de nagy része csak este érkezik meg.

Tehát délelőtt amikor bementem dolgozni feladatom volt a friss kenyér szortírozása, felvágása, aztán a bárokba fel kellett vinni a tiszta szemeteskukákat, amelyeket záráskor lehoznak a pincérek. Aztán a nagy teremben le kell szedni a székeket az asztalról, amelyek takarítás végett kerülnek oda, majd mikor ez is megvan feltöltöm evőeszközökkel a konyhai evőeszköztartót, hogy elégséges legyen, ha sok vendég lesz.

Majd ezután kezdem feltölteni a büfét evőeszközökkel és tányérokkal.

Büfé minden nap van az emeleten lévő teremben hétfőtől péntekig, ennek lényege, hogy a vendég 10 euroért annyit eszik, amennyi belefér elkezdve az előételektől a desszertekig. A lenti nagy teremben, amelynek neve Musistadl olyan vendégek járnak, akik “A la Carte”-ról esznek, ez lényegesen különbözik árban is a büfés ártól, ugyanis egy fogásért nagyobb árat fizetnek a vendégek.

Mikor ez mind megvan, nagyjából végeztem is a délelőtti feladataimmal, meg természetesen ha betéved egy-egy vendég, annak felszolgálom az ételt.

A lényeg az, hogy nekünk pincérsegédeknek csak az ételt kell kivinnünk a vendégnek, mi nem lépünk közvetlen kapcsolatba velük, ugyanis rendelést nem veszünk fel, fizetni sem nekünk fizetnek, és italt sem tőlünk rendelnek. Nekünk csak annyi a feladatunk, hogy kivisszük a meleg ételt és letesszük a vendég orra elé.

Délben 2-kor hazamegyek, ekkor érkezik meg a kollégám, aki majd megteríti az asztalokat az aznapi foglalásokkal, aztán 4 óra után kenyeret vág a büfére és ha vendég van, felszolgálja az ételt nekik.

Aztán az igazi pörgés este van, a vendégek nagy része estére érkezik meg. 7 óra körül kezdenek beérkezni az első rendelések és legkésőbb 10-ig lezajlik a nagy pörgés, persze ezután nekünk van dolgunk még, leszedni az üres tányérokat az asztalokról, kiválogatni az evőeszközöket, amiket elmostak előzőleg.

És ezzel végeztünk is, legjobb esetben ketten hazamehetünk este 11kor, az egyik pincérsegédnek pedig maradnia kell a bárban poharakat mosni. Ez annyira nem érdekes meló, de sajnos ezt is kell nekünk.

Most nyáron kicsivel jobb a helyzet, nem kell éjszakázni annyit, mert nagyjából csoportok jönnek hozzánk idősebb korosztállyal, akik menüt esznek és aztán elmennek, nincsenek éjjeli bulik a nyári szezonban.

Pörgés leginkább hétvégén van, péntek-szombat-vasárnap. Nyáron kevesebb a pincér, mint télen, ezért ha csoport érkezik, italt is segítenünk kell kivinni a vendégnek.

A vendéglőnek két terasza is van, ezeket minden nap meg kell teríteni, ha szép az idő.

Mint a fenti leírásból kiderül, tennivaló van bőven mindig, igazából nincs időnk unatkozni, de panaszkodnunk sem kell szerintem.

A kollégákkal való viszony mondhatom eléggé kiegyensúlyozott, kivéve egy-két személyt, akik mindig találnak valami okot kötekedésre és furcsa módon mindkettő magyar, illetve egyik félig magyar félig szlovák. Az ilyen kollégáktól jobb minél nagyobb távolságot tartani és csak akkor dialógusba kezdeni velük, ha nagyon muszáj és akkor is csak a lényeget megbeszélni velük. Legokosabb dolog, ha figyelmen kívül hagyjuk őket. Legjobb, ha megpróbáljuk függetleníteni magunkat mindenkitől, amennyire lehet, mert 100%-ban senkiben nem lehet megbízni idegenben.

Remélem nem riasztottam el senkit a leírásommal.

Nem bántam meg, hogy kijöttem ide dolgozni, itt legalább van értelme a munkámnak és fejlődési lehetőségem is sokkal több, mint otthon.

Mindenekelőtt ismételten nagyon köszönöm Temesvári Sándor Úrnak és csapatának a segítséget….nélkülük valószínű nem tartanék itt. Minden tiszteletem irántuk, továbbra is sok sikert kívánok nekik munkájukban és maradjanak mindig megbízhatóak, mert ez a siker titka végül is.

Üdvözlettel,

Bekecs Andrea

Írjon a CV Prof-nak ha kérdése van! [contact-form]

Top